Elnökség

Szabadkai Andrea igazi „selfmade” vidékfejlesztő: családi motivációból végzett kutatómunka során jut el oda, hogy ma több ezer fogyasztót segít egyenesen a termelőtől származó egészséges, helyi termékekhez. A kistermelők érdekében azért küzd, hogy a szabályozási környezet több teret engedjen a hagyományok érvényesülésének.

Biológia-testnevelés szakos tanárként hat évig tanít általános iskolában Kecskeméten és Szegeden. A csongrádi Művelődési Központ programszervezőjeként, és a helyi Biokultúra Egyesület tagjaként csíramálé fesztivált, népi olimpiát szervez. Nagyobbik gyermekének tej- és tojásérzékenysége indítja arra, hogy a közétkeztetéssel kapcsolatos kutatásokat végezzen. A kutatómunka során került kapcsolatba a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesülettel (SZÖVET), ahol jelenleg is elnökségi tag. A szövetség a Tisza folyó vízgyűjtő terültén élők megélhetési lehetőségeinek javításán, árvízi és környezeti biztonságának növelésén, a Tisza ökológiai értékeinek megőrzésén és gyarapításán dolgozik.

Jelenleg, az Élő Tisza védjegy és a tájtermékek piacépítésén dolgozik, amelynek során „Meggymentő” akció keretében több tonnányi gyümölcsöt sikerül közvetlenül a termelőktől a fogyasztókhoz juttatnia, amikor az önköltség alá zuhantak a felvásárlási árak. Ebből alakult ki a helyi termékek iránt érdeklődők fogyasztói adatbázisa, akiket a SZÖVET folyamatosan tájékoztat az aktuálisan elérhető termelői élelmiszerekről. Tájfajtákat, dömping gyümölcsöket és zöldségeket juttatnak el a vásárlókhoz, az iskolai menzákat pedig összehozzák a helyi termelőkkel.

Szabadkai Andrea a Helyi Termék Kerekasztal, a Hagyományos Élelmiszer Munkacsoport tagja. A kistermelői civil érdekképviselet szakmai koordinátoraként, a kistermelői rendeletmódosítás során, és azóta is együtt dolgozik a minisztérium szakembereivel, így jól ismeri a kistermelőkre vonatkozó európai rendeleteket és a hazai szabályozást. Számos, e témával foglalkozó cikk, tanulmány jelent meg közreműködésében, útmutatókat ír, jogsegélyt nyújt termelőknek, falusi turisztikai szolgáltatóknak. Az MNVH elnökségében ennek a területnek a szakszerű és pártatlan képviseletét lehet elvárni tőle, hiszen 76 szervezetet tömörítő civil együttműködésük révén első kézből jutnak el hozzá a legjobb gyakorlatok. Fő célja a kistermelők, falusi vendéglátók, a falusi turizmus, a helyi termékek ügyének képviselete. Reméli, az MNVH segítségével hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar termelők hozzájuthassanak alapvető információkhoz, ismeretekhez és értékesítési lehetőségekhez.
 

Nem csak a mezőgazdaságot, hanem a vidéket is szeretné láthatóvá tenni a fiatal vetőmagtermelő, akit céljai megvalósításában elhivatottsága segít. A jövőben konstruktív munkával kíván döntéseket felvállalni az MNVH elnökségi tagjaként.

A szakma iránt érzett lelkesedésel végzi munkáját Kesjár Kamilla, aki húgával irányítja azt a zöldségvetőmag szaporítással, termeltetéssel és értékesítéssel foglalkozó vállalkozást, amelyet 2004-ben örököltek meg. A legjobb tudása és lelkiismerete szerint próbál megfelelni a szakmai kihívásoknak, amelyben talpraesettsége és tanulmányai segítik.
Családi indíttatásból lett kertészmérnök, de közgazdász diplomával is rendelkezik Kamilla. Meghatározó volt számára a Spanyolországban eltöltött egyetemi időszak, bár akkor még úgy gondolta, hogy ökoturizmussal foglalkozik majd. Élete aztán máshogy alakult: a fiatal cégvezető a családi vállalkozás hírnevét viszi tovább. Fémzárolt vetőmagot értékesítenek az Európai Unióban és a közösségen kívül, valamint hazai értékesítési vonalon is dolgoznak. A szakmai színvonal fenntartása érdekében rendszeresen vesznek részt konferenciákon és mezőgazdasági rendezvényeken. Kamilla angol és spanyol nyelvtudása sokat segít abban, hogy a családi vállalkozás, a Kesjár Flora Kft. megfeleljen az aktuális kihívásoknak. „Az egységes európai- és világpiac megértéséhez idegen nyelvtudás szükséges. Annak lesz piaca ugyanis, aki szerez magának” – véli a fiatal vállalkozó. A gyors profitszerzés helyett megbízható, stabil partneri kapcsolatokra törekszenek ügyfeleikkel.

Az elmúlt években a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségénél (AGRYA), korosztályából adódóan, megtalálta azt a közeget, ahol komoly szakmai munkában vehet részt egy közösség tagjaként. „Célunk, hogy ne csak a mezőgazdaságot, hanem a vidéket is elérjük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kettő szervesen kapcsolódik egymáshoz” – hangsúlyozza Kesjár Kamilla, aki egy éve a szövetség társelnöke. Kesjár Kamilla bízik abban, hogy a különböző szakmából érkezett emberek a közös munkában eredményesen egészítik ki egymást.
Régebb óta ismeri az MNVH elnökségi tagjainak egy részét. Ezért is gondolja úgy, hogy „konstruktív csapat” lehetnek ők tizenhárman.

A környezettudatos vidékfejlesztésben hisz az MNVH elnökségének legfiatalabb tagja. A vidéken élő édesanya olyan helyi kezdeményezéseket szeretne támogatni, amelyek az egész társadalomban reményt keltenek.

Gyermekkora óta szereti a természetet Francia Rita, az MNVH elnökségének legfiatalabb tagja. A környezetgazdálkodási agrármérnök szakot Gödöllőn végezte el, miközben külföldi tanulmányutakon vett részt. Figyelemmel kísérte a GATE Zöld Klub munkáját és a természetvédő mozgalom jelentős szereplőivel is találkozott.
A CEEWEB nemzetközi zöld, civil hálózatnál tanulta meg, hogyan lehet hatékonyan együtt dolgozni másokkal. A szervezett kapcsolati tőkéjét is kamatoztatta, hiszen hazai, közép-európai és brüsszeli zöld szervezetek munkatársaival dolgozhatott együtt. Lobbizott a zöld érdekekért a DG-Agri néhány kollégájánál is, munkája során meglátogatott számos élőfalu kezdeményezést hazánkban és koordinált egy erdélyi fenntartható vidékfejlesztési mintaprojektet is.

A civil szféra után a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium természetvédelmi referense lett 2007-ben. A nem-kormányzati munka után abban reménykedett, hogy a minisztériumban többet tehet azokért a célokért, amelyekért eddig is küzdött. Az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságának ülésszakát készítette elő és az OECD agrár-környezetvédelmi munkacsoportjával is együttműködött.

Új korszak kezdődött az életében kisfia születésével. Egy percig sem volt kérdés, hogy családjával vidékre költöznek. Fülöpjakabon a biogazdáktól szerezték be az élelmiszerek nagy részét. A fiatal környezetvédő szerencsésnek érzi magát, hiszen jelenlegi munkahelyén, Fülöpjakabon a Zöld Élő Mátrix (Green Living Matrix) nonprofit szervezet vidékfejlesztési koordinátoraként segítheti a környezetbarát elképzelések életre hívását a dél-alföldi régióban.

Francia Rita a helyi közösségben felhalmozott tudásra, a népi bölcsességre és a tájba illő gazdálkodásra építő vidékfejlesztésben hisz. A környezettudatos gondolkodásmód és a fenntarthatóság egyre inkább eljut a vidéken élőkhöz is. Ezért döntött úgy, hogy az MNVH elnökségi tagjaként olyan helyi kezdeményezéseket pártol majd, amelyek helyi erőforrásokat használnak és növelik a foglalkoztatást, illetve az egész társadalom számára értéket teremtenek, példát mutatnak vagy reményt keltenek. Azt szeretné, hogy a helyi termékek szerepet kapjanak a lokális közétkeztetésben, népszerű legyen az öko- és agroturizmus, az alternatív értékesítési rendszerek, szívügye továbbá a tájfajták fenntartása és népszerűsítése. Azon munkálkodik, hogy ne merüljenek feledésbe a hagyományok, hanem a helyi gazdálkodás alapozzon rájuk.

Évek óta a terepen gyakorolja a hazai vidékfejlesztést a helyi és regionális pályázatokat kiírói és kedvezményezetti oldalról is jól ismerő Páliné Keller Csilla. Az alpokaljai akciócsoport munkaszervezetének vezetőjeként az MNVH elnökségében a LEADER munkacsoport és szakosztály irányítása lesz a fő feladata.

Az államvizsga után, 2002-ben, az Eszterházy Károly Főiskolán a tanszékvezetője bekíséri egy szobába, ahol hárman ülnek a VÁTI Nonprofit Kft.-től, amely a magyarországi területfejlesztés egyik fő szellemi műhelye, s mely rövidítés ekkor még nem mond neki sokat. Így négyesben két napjuk áll rendelkezésre a tanszék egy PHARE pályázatának megírására. Ezután a pályázatok egymást követik, sorra írja őket és menedzseli a folyamatban lévőket, miközben tanít az egyetemen. Sopron környékére költözve a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökségnél (RFÜ) helyezkedik el, 2004-2006 között hajtják végre az első regionális operatív programot.

A 2007-2013-as EU költségvetési ciklus indulása előtti rövid szünetben képzést szervez a Sopron-fertődi kistérségben polgármestereknek, továbbá együttműködési programokat dolgoz ki, amely ekkor még teljesen új és ismeretlen irány a térségben. „Addig nem kommunikáltak egymással, nem tudták, ki mivel foglalkozik, a kistérségi társulási üléseken csak néhányan jelentek meg, így pedig képtelenség összerakni akár csak egy kerékpáros projektet” – emlékszik vissza a nehéz kezdetekre. A LEADER-program elindulása során többedmagával alapítja meg az Alpokalja-Ikvamente Helyi Akciócsoportot, amelynek jelenleg a vezetője. Nagyon hisz az oktatásban, jelenleg egy általános iskolai kistérségi helyismereti modulon is dolgozik. Szerinte sok gyengébben teljesítő Helyi Akciócsoportból (HACS) nem a szándékok tisztasága, vagy a hozzáértés hiányzik, hanem az információ – nagy erőket fordítana a képzésükre, nem ad hoc jelleggel egy-két napos eseményekkel, hanem komoly rendszerben. Hiszi, hogy a jóknak lehetőséget kell adni tapasztalataik átadására, az egymástól tanulásra.
Az elnökségi munka kapcsán megjegyzi, „amilyen a kiírás, olyanok lesznek a pályázatok”. Évek során összegyűlt tudását a lehető leghasznosabb MNVH-pályázatok kiírásában fogja kamatoztatni, továbbá arra fog törekedni, hogy a 2013-ig hátralévő időben és a következő hétéves ciklusban pályázóbarát, a vidéket még hatékonyabban szolgálni tudó vidékfejlesztési program működjön Magyarországon.

A nyolcvanas évek vége felé a frissen végzett építész megjelenik Kemény Bertalan asztaltársaságában, egy sörözőben, melynek neve mára már szakmai legendává magasztosult. A Falufejlesztési Társaság éjszakába nyúló viták során kialakuló kezdeményezésének köszönhető a falugondnoki hálózat.

Miután építész diplomát szerez, Krizsán Andrást felveszik a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájába, amelyet a korszak legjelentősebb tervezőirodái hoztak létre. Makovecz Imre keze alatt is dolgozik, így kap meghívást Kemény Bertalan asztalához.
A nyolcvanas évek tudatos falurombolásának folyamatai ellen akartak tenni és az akkor „szerep nélkülinek” nyilvánított települések értékeinek mentésén gondolkodtak. A heti viták során jutottak arra a következtetésre, hogy egy „gondnok” kellene a falvakba, aki ott helyben tudná megoldani azokat a hétköznapi problémákat, amelyekre nincsenek meg a megfelelő ágazati megoldások. Olyan személyre gondoltak, aki meglátogatja az időseket, ha kell, felvágja a fát, kisbusszal beviszi a beteget a városba, elviszi a leveleket, kiváltja a gyógyszert, kihordja az ebédet az öregeknek. A kezdeményezésükre elindított falugondnoki szolgálat először Borsod néhány elmaradott falujában születik meg, majd több mint ezerkétszáz településen működő országos hálózattá fejlődik és azóta is szerves része a vidékfejlesztés intézményrendszerének.

A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) soraiban a falvak „képességmegtartó népességének” erősítésére koncentrál majd, célja a kultúrához jutás lehetőségeinek gyarapítása, az épített örökség védelme, tájba illő házak tervezése. Másik célkitűzése a falvak évszázados önellátó hagyományainak visszaállítása, az intézményi, szellemi, és gazdasági támogatottság nélkül magukra maradt falvak életbemaradásának, önfenntartó képességének növelése. „Jelenleg drágán kiépített vezetékekre csatlakozó házakban élnek sokan, így érkezik hozzájuk az áram, a gáz, a vezetékes víz, holott egy ilyen bonyolult infrastruktúrát sokszor értelmetlen pazarlás fenntartani, amikor mindenki függetlenül, saját igényeire szabva is elő tudná ezeket az erőforrásokat teremteni. Nem csak elméleti, hanem gyakorlati tanácsokat is kell adnunk az embereknek, megmutatni azt, hogy igenis van ilyen, ez működik, és ez jó” – hangsúlyozza Krizsán András. Természetesen, mint építészmérnök is szeretné magát hasznossá tenni a hálózatban: helyi örökségvédelmi táborokat, építész tanulmányokat szeretne támogatni, a fiataloknak lehetőséget adni arra, hogy egy-egy adott tájegység épített kultúrájával jobban megismerkedhessenek.

Hitvallása szerint „nemcsak őrzője, de alakítója, jó gazdája” is szeretne lenni a vidéknek, amely számára a magyar jövő reménységét jelenti. Szabó Gellért úgy látja: a falusi parasztemberek szívós kitartásának nyomán virágzásnak indulhatnak a magyar falvak.

A tanyasi élet szabadsága és vadsága már idejekorán rabul ejtette az MNVH egyik ízig-vérig vidéki tagját. Nemcsak a gyermekkora, de eddigi élete legnagyobb része is szülőfalujához, az 1987-ig Lászlófalva néven ismert, Bács-Kiskun megyei Szentkirályhoz köti. „Akkoriban jóval több tanya terült el a település körül, s bár a paraszti porták egymástól viszonylag távol helyezkedtek el, közeli és mély emberi kapcsolatok alakultak ki az ott élők között, amely idillivé varázsolta életem első húsz évét” – eleveníti fel emlékeit Szabó Gelllért.

Bár szívesen és tehetségesen énekelt, csellózott érdeklődése végül a természettudományos tantárgyak felé fordult, felsőfokú tanulmányait a hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskolán folytatta. Frissen végzett állattenyésztői szaküzem-mérnökként a Lászlófalvi Egyetértés Tsz-ben állt munkába, mellette pedig állathigiénikus szaküzem-mérnöki képzettséget szerzett. 1990-ben Szentkirály polgármesterévé választották, s ez egyúttal a Tsz-beli munka végét is jelentette.
A település képviselő-testülete 1996-ban döntött arról, hogy Szentkirály belépjen a Magyar Faluszövetség soraiba. Angol nyelvtudásának köszönhetően, az egyik legnagyobb múlttal rendelkező önkormányzati érdekvédelmi szervezetnek számító szövetség elnöke Szabó Gellértet kérte fel a nemzetközi ügyek gondozására, aki tanács és bizottsági üléseken képviselte hazánkat Strasbourgban, az Európa Tanács soraiban. „Az eltelt tizennégy év alatt sok személyes kapcsolatot szereztem, nagy szegénységet és pazar gazdagságot láttam a környező és távolabbi országokban – Franciaországban, Spanyolországban, Lengyelországban vagy Szlovákiában – járva. Sikerrel tettem egyéni indítványt a helyi értékek, a kulturális és tájképi sokszínűség védelme érdekében, de legélénkebben a választási megfigyelői missziók emléke él bennem” – folytatja az MNVH elnökségi tagja. Ez utóbbi feladatkörében Szabó Gellért horvát, albán és koszovói önkormányzati, illetve parlamenti választásokat tanulmányozott másodmagával.

Számára a vidék a magyar jövő reménységét jelenti. Hiszi, hogy a falusi parasztemberek szívós kitartásának nyomán a legkisebb települési közösségek is virágzásnak indulhatnak. „Falusi-tanyasi emberként, afféle paraszt-polgármesterként meggyőződésem, hogy hazánkban ma is a falu az emberek, illetve a magán- és közügyek közvetlen, őszinte találkozásának színtere. Az MNVH elnökségének tagjaként szeretnék minél több vidéki emberrel találkozni. Alkalmat és környezetet teremteni ahhoz, hogy a maguk méltó helyén gyarapítsuk értékeinket” – vázolja fel terveit Szabó Gellért.