Elnökség

Medgyasszay László

Az 1941-ben született és 1966-ban állatorvosként végzett Medgyasszay László ízig-vérig vidéki embernek tartja magát, aki olyan vidéki középosztálybeli családból származik, amelyik mindig fontosnak érezte a közössége ügyeit is szolgálni. Ez a tenni vágyás, tapasztalatai, valamint az MNVH eddigi tevékenységének tisztelete indította arra, hogy 2013 tavaszától elvállalja a Hálózat vezetését.

 Az 1990-ig a Győr melletti Ménfőcsanakon állatorvosként dolgozó Medgyasszay Lászlóban a rendszerváltás idején ébredt föl a családjára jellemző tenni akarás a vidéki közösségért, ezért felhagyott civil tevékenységével, és 1989-ben csatlakozott a MDF-hez. Győr-Ménfőcsanakon létrehozta a párt első falutagozatát, és részt vett a népfőiskola újraélesztésében. 1993-ban földművelésügyi politikai államtitkárrá nevezték ki, nevéhez fűződik a falugazdász-hálózat megszervezése. 1999-ben egyéni képviselői indítványt nyújtott be a földtörvény módosítására, hogy megakadályozza a külföldiek illegális termőföldszerzését. Többször tagja volt az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának és dolgozott a környezetvédelmi bizottságban. Részt vett az oktatási-kulturális élet szervezésében is, sokat tett például a Kultúrával a Nyugat Kapujában amatőr művészeti fesztivál elindításáért. Politikai tevékenységét értékelve több méltatója úgy gondolja, hogy ő volt az, aki működése során – a jó ügy érdekében – a végletekig képes volt arra, hogy feszegesse a pártkereteket.

A két éves elnökségi ciklusa után lemondott Csatári Bálint tevékenységét felváltó új elnök szerint az MNVH tevékenységének egyik legszimpatikusabb vonása, hogy rendkívül széles körűen foglalkozik a vidékkel, s programjai a vidéki társadalom általános felemelkedését célozzák. A másik szimpatikus vonás szerinte az, hogy civil szervezeteket, embereket támogat nagymértékben, s tevékenysége bár a jó vidékpolitika megvalósítása érdekében zajlik, még sincs semmi köze a pártpolitikához. Megvalósult projektötleti támogatásai, rendezvényei, programjai ezt abszolút igazolják.

Medgyasszay László teljes bizonyossággal állítja, hogy az MNVH sínen van, elnöksége pedig egy kiváló szakemberekből álló, nagyszerű csapat, éppen emiatt vállalta a vezetésére való felkérést. Úgy gondolja, mint elnöknek egyszerű lesz a dolga: nem kell mást tennie, mint továbbvinni a stafétabotot, amit elődjétől, Csatári Bálinttól kapott. Ezt kell tisztességesen továbbvinnie, miközben nagymértékben számíthat az ő és az egész Elnökség tapasztalataira.

Medgyasszay László mindezek ellenére bizonyos újításokat mégis tervez. Mint elnök, a szegénység felszámolásának ügyét a korábbinál markánsabban kívánja képviseltetni az MNVH tevékenységében. S mivel éppen most, az ő elnöksége kezdetével egy időben kezdődik a Hálózat megyei referensei tevékenységének beindulása, az egyik legfontosabb új feladatnak a referensek munkája beindítását tartja. Az elnök úr bízik abban, hogy sajátos vidéki tapasztalatai alapján e téren személyesen is tud majd valamit előremozdítani, illetve eredményt elérni. A Hálózat új vezetője fontosnak tartja továbbá az aktív szakmai részvételt az új, 2014–20-as európai uniós költségvetési időszak tervezési-előkészítési folyamatában is.

Szabadkai Andrea

Szabadkai Andrea igazi „selfmade” vidékfejlesztő: családi motivációból végzett kutatómunka során jut el oda, hogy ma több ezer fogyasztót segít egyenesen a termelőtől származó egészséges, helyi termékekhez. A kistermelők érdekében azért küzd, hogy a szabályozási környezet több teret engedjen a hagyományok érvényesülésének.

Biológia-testnevelés szakos tanárként hat évig tanít általános iskolában Kecskeméten és Szegeden. A csongrádi Művelődési Központ programszervezőjeként, és a helyi Biokultúra Egyesület tagjaként csíramálé fesztivált, népi olimpiát szervez. Nagyobbik gyermekének tej- és tojásérzékenysége indítja arra, hogy a közétkeztetéssel kapcsolatos kutatásokat végezzen. A kutatómunka során került kapcsolatba a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesülettel (SZÖVET), ahol jelenleg is elnökségi tag. A szövetség a Tisza folyó vízgyűjtő terültén élők megélhetési lehetőségeinek javításán, árvízi és környezeti biztonságának növelésén, a Tisza ökológiai értékeinek megőrzésén és gyarapításán dolgozik.

Jelenleg, az Élő Tisza védjegy és a tájtermékek piacépítésén dolgozik, amelynek során „Meggymentő” akció keretében több tonnányi gyümölcsöt sikerül közvetlenül a termelőktől a fogyasztókhoz juttatnia, amikor az önköltség alá zuhantak a felvásárlási árak. Ebből alakult ki a helyi termékek iránt érdeklődők fogyasztói adatbázisa, akiket a SZÖVET folyamatosan tájékoztat az aktuálisan elérhető termelői élelmiszerekről. Tájfajtákat, dömping gyümölcsöket és zöldségeket juttatnak el a vásárlókhoz, az iskolai menzákat pedig összehozzák a helyi termelőkkel.

Szabadkai Andrea a Helyi Termék Kerekasztal, a Hagyományos Élelmiszer Munkacsoport tagja. A kistermelői civil érdekképviselet szakmai koordinátoraként, a kistermelői rendeletmódosítás során, és azóta is együtt dolgozik a minisztérium szakembereivel, így jól ismeri a kistermelőkre vonatkozó európai rendeleteket és a hazai szabályozást. Számos, e témával foglalkozó cikk, tanulmány jelent meg közreműködésében, útmutatókat ír, jogsegélyt nyújt termelőknek, falusi turisztikai szolgáltatóknak. Az MNVH elnökségében ennek a területnek a szakszerű és pártatlan képviseletét lehet elvárni tőle, hiszen 76 szervezetet tömörítő civil együttműködésük révén első kézből jutnak el hozzá a legjobb gyakorlatok. Fő célja a kistermelők, falusi vendéglátók, a falusi turizmus, a helyi termékek ügyének képviselete. Reméli, az MNVH segítségével hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar termelők hozzájuthassanak alapvető információkhoz, ismeretekhez és értékesítési lehetőségekhez.
 

Dr. Ónodi Gábor

Ónodi Gábor pályáját alapvetően meghatározta az építészet, a tanya-, a falvak és a vidékfejlesztés iránti érdeklődés. A Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének Igazgatója március 15-én Pro Régió-díjban részesült, a terület- és településfejlesztés, kiváltképp a falvak és tanyák fejlesztése terén végzett kiemelkedő oktatói, kutatói és tervezői tevékenysége elismeréseként.

Minden fiatal számára fontosak az egyetemi évek utáni szárnypróbálgatások, az első önálló megmérettetések. Ónodi Gábor esetében sem történt ez másként, három évvel az építészmérnöki oklevél megszerzését követően, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Építészeti Tanszékén kezdett falufejlesztési kérdésekkel foglalkozni. Az egyik legemlékezetesebb feladatot egy Lajosmizse melletti komplett új falu terveinek elkészítése jelentette számára, melyen az akkori Kossuth Tsz vezetőjének megbízásából, Bujdosó Mártonnal dolgoztak. Ennek része volt 1987-88 telén az a népfőiskolai kurzus, amelynek során hétfő esténként fiatal, pályakezdő gazdák számára együtt terveztek korszerű, új paraszti portákat. Noha a rendszerváltás elmosta ezeket az elképzeléseket, egyúttal új, izgalmas kihívásokat hozott a fiatal szakember életébe.

Ángyán Józseffel (a vidékfejlesztési tárca jelenlegi parlamenti államtitkárával) nekiláttak a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet megszervezésének, éppen húsz évvel ezelőtt. Amellett, hogy oktatási igazgatóhelyettese lett a gödöllői intézetnek, párhuzamosan egy másik, sokrétű feladatot is elvállalt. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban Csatári Bálinttal együttműködve, az alföldi életet s annak lehetőségeit meghatározó Alföld Program koordinátoraként tevékenykedett. Számos kutatást, vizsgálatot készített az alföldi tanyákról, miközben tervei alapján néhány tanya meg is épült a Kiskunságban. A falufejlesztésnek azonban nemcsak szakmai sikereket, de a Falufejlesztési Társaság elnökének, Kemény Bertalannak a barátságát is köszönheti.

A Magyar Urbanisztikai Társaság-béli tagság szintén fontos állomás pályafutásában, Keresztes Sándor javaslatára ugyanis megalapították a Társaság Falutagozatát. „Mint ennek elnöke, váltam a bécsi székhelyű Európai Falumegújítási és Vidékfejlesztési Munkacsoport magyar tagjává. 2006 óta veszek részt a hazai és európai Falumegújítási Pályázatok szervezésében, minősítésében. Közben több mint száz diák falu- és vidékfejlesztési témájú diplomadolgozatának voltam konzulense” – mondja a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) elnökségi tagja, aki egyben a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet megbízott igazgatója, és a Területi Tervezési és Térinformatikai Tanszék vezetője.

„Eddigi munkáim tapasztalatai azt igazolják, hogy csak a hiteles helyzetértékelés és a tervezési ismeretek birtokában lehet a vidéki térségek, települések összetettségének megfelelő fejlesztéshez hozzálátni és kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket a térségi és települési fejlesztési folyamatokkal való összekapcsolódásai kínálnak” – vallja a településfejlesztési szakember. Az MNVH elnökségi tagjaként bízik abban, hogy fontos, újfajta folyamatok gerjesztői, támogatói és közreműködői lehetnek majd, elősegítve annak a megvalósulását, amit a vidéken, kisvárosokban, falvakban és tanyákon élők is szeretnének.

Kesjár Kamilla

Nem csak a mezőgazdaságot, hanem a vidéket is szeretné láthatóvá tenni a fiatal vetőmagtermelő, akit céljai megvalósításában elhivatottsága segít. A jövőben konstruktív munkával kíván döntéseket felvállalni az MNVH elnökségi tagjaként.

A szakma iránt érzett lelkesedésel végzi munkáját Kesjár Kamilla, aki húgával irányítja azt a zöldségvetőmag szaporítással, termeltetéssel és értékesítéssel foglalkozó vállalkozást, amelyet 2004-ben örököltek meg. A legjobb tudása és lelkiismerete szerint próbál megfelelni a szakmai kihívásoknak, amelyben talpraesettsége és tanulmányai segítik.
Családi indíttatásból lett kertészmérnök, de közgazdász diplomával is rendelkezik Kamilla. Meghatározó volt számára a Spanyolországban eltöltött egyetemi időszak, bár akkor még úgy gondolta, hogy ökoturizmussal foglalkozik majd. Élete aztán máshogy alakult: a fiatal cégvezető a családi vállalkozás hírnevét viszi tovább. Fémzárolt vetőmagot értékesítenek az Európai Unióban és a közösségen kívül, valamint hazai értékesítési vonalon is dolgoznak. A szakmai színvonal fenntartása érdekében rendszeresen vesznek részt konferenciákon és mezőgazdasági rendezvényeken. Kamilla angol és spanyol nyelvtudása sokat segít abban, hogy a családi vállalkozás, a Kesjár Flora Kft. megfeleljen az aktuális kihívásoknak. „Az egységes európai- és világpiac megértéséhez idegen nyelvtudás szükséges. Annak lesz piaca ugyanis, aki szerez magának” – véli a fiatal vállalkozó. A gyors profitszerzés helyett megbízható, stabil partneri kapcsolatokra törekszenek ügyfeleikkel.

Az elmúlt években a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségénél (AGRYA), korosztályából adódóan, megtalálta azt a közeget, ahol komoly szakmai munkában vehet részt egy közösség tagjaként. „Célunk, hogy ne csak a mezőgazdaságot, hanem a vidéket is elérjük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kettő szervesen kapcsolódik egymáshoz” – hangsúlyozza Kesjár Kamilla, aki egy éve a szövetség társelnöke. Kesjár Kamilla bízik abban, hogy a különböző szakmából érkezett emberek a közös munkában eredményesen egészítik ki egymást.
Régebb óta ismeri az MNVH elnökségi tagjainak egy részét. Ezért is gondolja úgy, hogy „konstruktív csapat” lehetnek ők tizenhárman.

Marticsek József

Bár tősgyökeres fővárosi származású, kora gyerekkora óta erősen kötődik a vidékhez és a gazdálkodáshoz Marticsek József, az MNVH elnökségének 2012 márciusában, Francia Rita helyére megválasztott új tagja, aki másodmagával vezeti az MNVH II., agrár-környezetgazdálkodással foglalkozó szakosztályát.

 A  nagyszülők kiskunsági tanyáján töltött hosszú nyaralások feledhetetlen emlékei alapvetően meghatározzák életszemléletét, így szinte természetes, hogy az érettségit követően Gödöllőre, a Szent István Egyetemre felvételizik, amelynek Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetében 2000-ben környezetgazdálkodási agrármérnökként végez.

Ezt követően különféle munkahelyeken szerez egyre nagyobb tapasztalatokat a tájhasznosításról, amelybe szinte valamennyi szereplő oldaláról (a gazdák, a döntéshozók, a jogalkotók, a támogatástervezők és a civil szervezetek szemszögéből) közvetlen betekintést nyer. A civil oldalt az Ökotárs Alapítványnál eltöltött évek alatt ismeri meg, ahol a vidékfejlesztési pályázatok programfelelőse. Ezt követően a szaktárca agrár-környezetgazdálkodási tervezőjeként a döntéshozó, az irányító hatóság oldaláról szerez tapasztalatokat, hogy később a Magyar Madártani és Természtvédelmi Egyesület pályázatfelelőseként és projektmenedzsereként kidolgozzon és megvalósítson egy LIFE pályázatból finanszírozott komplex gyepgazdálkodási programot.

A szíve azonban mindig az önálló gazdálkodás, ezen belül is az állattenyésztés (legeltetés) felé húzza, és immáron a Bivalytenyésztők Országos Egyesülete ügyvezető főtitkáraként elérkezettnek látja az időt, hogy megvalósítson egy saját, önálló, családi gazdaságmodellt. Céljai eléréséhez megkapja a fiatal gazda támogatást, és folyamatosan járja az országot, hogy olyan helyre akadjon, ahol megfelelő birtoktestet alakíthat ki. Így talál rá a Bakony szívében, a Kőris-hegy és a Nagy-somhegy között, egy völgyben fekvő kis falura Bakonybélre, amibe első látásra beleszeret. Ezen a helyen alakít ki jelenleg egy 100 hektáros családi gazdaságot, ahol fenntartható alapú legeltetéses állattenyésztés alapjait építi ki. Az elkövetkező öt-tíz évben olyan gazdaságot tervez, ami amellett, hogy biztos anyagi megélhetést nyújt családjának, munkahelyet teremt, turisztikai potenciált is képez, amelynek egyik hozadéka például a helyi termékek értékesítése. Fontos számára az ismeretátadás, a tudatformálás, ennek érdekében erdei iskolákat fogad, de más, a hagyományokra épülő, de korszerű, fenntarthatósági elveket figyelembe vevő gazdálkodás iránt érdeklődő csoportoknak is szervez programokat.

Emellett saját tanácsadói céget működtet, elsősorban a gazdák számára kíván segítséget nyújtani támogatások elnyeréséhez illetve fenntartható alapú gazdaságok megvalósításához.

MNVH elnökségi tagként illetve a II. szakosztály társelnökeként elsősorban a 2-es tengely vonatkozásában sokirányú tapasztalataira támaszkodva olyan tervezési segítséget kíván nyújtani a gazdálkodóknak, amely közvetlen rálátást biztosít a tájhasznosítás témakörében. Számára a fenntarthatóság nem csak divatos, az EU pályázatokban jól csengő, de elvont fogalom. Konkrét tartalommal kívánja megtölteni mind tanácsadóként, mind elnökségi tagként, mind pedig önálló gazdaként. Meggyőződéssel vallja, hogy, különösen az uniós támogatások figyelembevételével, a természetvédelem nem ellensége a gazdálkodóknak, hanem lehetőség, amely szerves része kell legyen egy integrált szemléletű, modern agrárvállalkozásnak.

ifj. Hubai Imre

Repülőgép-szerelőből, repülőtiszti hallgatóból gazdálkodó család tagjaként lett egy hatalmas biogazdaság egyik vezetője, és egy bioszálloda tulajdonosa ifj. Hubai Imre, aki támogatja a vidéki hagyományok és termékek megismertetését, illetve a kézművesek és iparosok boldogulásának elősegítését.

Agráros családból származik, édesanyja és édesapja növényvédő szak- és agrármérnökök. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Karcagon született és él a mai napig. Már gyerekként megismerkedett a mezőgazdaság rejtelmeivel, ő gondozta az otthon tartott állatokat, segített a kukoricaföldeken. Tinédzserként repülőgép pilótának készült. Álmától a repülőtiszti főiskola elkezdéséig senki sem tudta eltántorítani, ám egy napon rájött, hogy az ő helye valójában a családi gazdaságban van, s kilépett az intézményből. Mára sikeres, önálló vállalkozást vezet: családtagjaival együtt övé Magyarország egyetlen négycsillagos bioszállodája, valamint négy biobolttal és egy biopékséggel is büszkélkedhet, időközben kertészmérnökként végzett a SZIE Kertészettudományi Karán.

A családi gazdaság Berekfürdőn működik, eleinte zöldség- és primőr áruk termesztésével foglalkoztak. Néhány év alatt növénytermesztéssel és haszonállatok tartásával, tenyésztésével, és dísznövény-kertészeti vállalkozással bővült a profiljuk. Céljuk a több ezer állat tenyésztésével és a növénytermesztéssel egy biodinamikus gazdálkodási egység megteremtése volt. Ezzel már 1997 óta foglalkozik a család, Ifj. Hubai Imre elmondása szerint eleinte nem tudományos, csak intuitív módon kezdődött az átállásuk. A kezdeti átállási nehézségek leküzdése után napjainkra önfenntartó lett a mintegy 4.350 hektáros földterület növény- és állateltartó, fenntartó képességében. Ötszáz szürke marha és magyar tarka, 240 racka anyajuh, 350 kecske, évente több ezer mangalica és fehér sertés, ló, szamár, de még bivaly is él az ipari méretű gazdaságban.
Ifj. Hubai Imre jól ismeri a kis településeken élő emberek életét, s miután bejárta Európát, személyesen is megtapasztalta a nyugati gazdaságok működését, egyben az uniós előírásokat. Rendezvényeket szervez, bevételi és bemutatkozási lehetőséget kínál gazdáknak, vállalkozóknak, kézműveseknek és hagyományőrzőknek. Ő hívta életre a karcagi Nimród-bionapokat, a Karcagi Böllér- és Házi pálinka versenyt, vagy a helyi Szent György-, Szent Mihály- és Szent Miklós- napi sokadalmakat. Szeretné összefogni a helyi hagyományőrzőket, iparosokat, a környék lakosságát, és egyben piacot teremteni a kézműveseknek.

Az MNVH elnökségi tagjaként fő feladatának tekinti elősegíteni a vidéken élők társadalmi-gazdasági fejlődését, felzárkóztatását, valamint a vidéki hagyományokra épülő rendezvények sikeres lebonyolításához szükséges, technikai segítség nyújtásához igényelhető támogatási források hatékony felhasználását.

Páliné Keller Csilla

Évek óta a terepen gyakorolja a hazai vidékfejlesztést a helyi és regionális pályázatokat kiírói és kedvezményezetti oldalról is jól ismerő Páliné Keller Csilla. Az alpokaljai akciócsoport munkaszervezetének vezetőjeként az MNVH elnökségében a LEADER munkacsoport és szakosztály irányítása lesz a fő feladata.

Az államvizsga után, 2002-ben, az Eszterházy Károly Főiskolán a tanszékvezetője bekíséri egy szobába, ahol hárman ülnek a VÁTI Nonprofit Kft.-től, amely a magyarországi területfejlesztés egyik fő szellemi műhelye, s mely rövidítés ekkor még nem mond neki sokat. Így négyesben két napjuk áll rendelkezésre a tanszék egy PHARE pályázatának megírására. Ezután a pályázatok egymást követik, sorra írja őket és menedzseli a folyamatban lévőket, miközben tanít az egyetemen. Sopron környékére költözve a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökségnél (RFÜ) helyezkedik el, 2004-2006 között hajtják végre az első regionális operatív programot.

A 2007-2013-as EU költségvetési ciklus indulása előtti rövid szünetben képzést szervez a Sopron-fertődi kistérségben polgármestereknek, továbbá együttműködési programokat dolgoz ki, amely ekkor még teljesen új és ismeretlen irány a térségben. „Addig nem kommunikáltak egymással, nem tudták, ki mivel foglalkozik, a kistérségi társulási üléseken csak néhányan jelentek meg, így pedig képtelenség összerakni akár csak egy kerékpáros projektet” – emlékszik vissza a nehéz kezdetekre. A LEADER-program elindulása során többedmagával alapítja meg az Alpokalja-Ikvamente Helyi Akciócsoportot, amelynek jelenleg a vezetője. Nagyon hisz az oktatásban, jelenleg egy általános iskolai kistérségi helyismereti modulon is dolgozik. Szerinte sok gyengébben teljesítő Helyi Akciócsoportból (HACS) nem a szándékok tisztasága, vagy a hozzáértés hiányzik, hanem az információ – nagy erőket fordítana a képzésükre, nem ad hoc jelleggel egy-két napos eseményekkel, hanem komoly rendszerben. Hiszi, hogy a jóknak lehetőséget kell adni tapasztalataik átadására, az egymástól tanulásra.
Az elnökségi munka kapcsán megjegyzi, „amilyen a kiírás, olyanok lesznek a pályázatok”. Évek során összegyűlt tudását a lehető leghasznosabb MNVH-pályázatok kiírásában fogja kamatoztatni, továbbá arra fog törekedni, hogy a 2013-ig hátralévő időben és a következő hétéves ciklusban pályázóbarát, a vidéket még hatékonyabban szolgálni tudó vidékfejlesztési program működjön Magyarországon.

Kovács István

Kovács István egy percig sem pihen. Az oszkói Hegypásztor Kör elnöke több civil szervezetben is közreműködik, s a hegyháti térség fejlesztéséért dolgozik. Tettvágya agilitással és hatalmas energiával párosul, amelyet immár a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnökségében is kamatoztat.

Fiatalos lendület, lanyhulni nem akaró lelkesedés, elhivatottság a közösségért. Kovács István példakép lehet sok fiatal számára. Tősgyökeres Vas megyei, folyamatosan szűkebb pátriája fejlesztésén munkálkodott. Tagja a Göcsej-Hegyhát LEADER Egyesületnek, s immár tizenegy éve vezeti az oszkói Hegypásztor Kört. Saját bevallása szerint leginkább a város és a falu összekapcsolása mozgatja s inspirálja, szabadidejét pedig szívesen tölti a veteményesben két kislányával. Az MNVH elnökségi tagjának életében gyermekkora óta fontos szerepet töltenek be a helyi értékek, a mezőgazdaság.

Dolgozott területfejlesztési referensként, kistérségi megbízottként, kézikönyvet írt a szolgáltatások fenntarthatóságról, majd tanácsadó céget alapított. Mellette társadalmi küldetésként számos hagyományőrző, közösségépítő és munkahelyteremtő projekt megvalósításában vállalt oszlopos szerepet. Mint mondja, sohasem érezte terhesnek a párhuzamos feladatokat, sőt, inkább profitált a különböző munkáiból.

A nyolcvanas évek végén, a Hegypásztor Kör égisze alatt, debreceni egyetemistákkal fogtak össze az oszkói szőlőhegy elöregedett présházainak megmentéséért. Ezt a projektet gondolták tovább 2006-ban. „A kevés helyi munkalehetőséget kínáló Hegyháton elhatároztuk, hogy a fiataloknak perspektívát teremtünk vidéken, erre pedig a présházak felújításának folytatása kínált lehetőséget”– idézi fel egyik legeredményesebb fejlesztésüket Kovács István. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítványtól nyert pályázati forrásból – az oszkói présházak rekonstrukcióján túl – a hátrányos helyzetű fiatalok fenntartható foglalkoztatását is megvalósították. De bekapcsolódtak a magyar fiatal gazdaszervezet, az AGRYA – akkor elsősorban vidéki fiatalokat megmozgató – programjaiba is, indítottak továbbá környezeti nevelési programot, majd pályázati segítséggel épült fel a Teleház és a Vinotéka. „Minden beruházásnál azt tartottuk szem előtt, hogy a projekt a pályázattól függetlenül is működhessen” – mondja az MNVH elnökségi tagja. Kovács István szerint sikereik titka abban állt, hogy a pályázati forrásokra segítő „pluszként” tekintettek, a támogatáson túl üzleti modellek kialakítását is szorgalmazták.

Eddigi munkásságával összhangban, az MNVH elnökségében is a civilek megerősítése, a közösségi szemlélet elterjesztése érdekében tevékenykedik majd. Célja elősegíteni a partneri összefogásban megvalósuló fejlesztéseket, amelyek emelhetik a vidék értékét.

Krizsán András

A nyolcvanas évek vége felé a frissen végzett építész megjelenik Kemény Bertalan asztaltársaságában, egy sörözőben, melynek neve mára már szakmai legendává magasztosult. A Falufejlesztési Társaság éjszakába nyúló viták során kialakuló kezdeményezésének köszönhető a falugondnoki hálózat.

Miután építész diplomát szerez, Krizsán Andrást felveszik a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájába, amelyet a korszak legjelentősebb tervezőirodái hoztak létre. Makovecz Imre keze alatt is dolgozik, így kap meghívást Kemény Bertalan asztalához.
A nyolcvanas évek tudatos falurombolásának folyamatai ellen akartak tenni és az akkor „szerep nélkülinek” nyilvánított települések értékeinek mentésén gondolkodtak. A heti viták során jutottak arra a következtetésre, hogy egy „gondnok” kellene a falvakba, aki ott helyben tudná megoldani azokat a hétköznapi problémákat, amelyekre nincsenek meg a megfelelő ágazati megoldások. Olyan személyre gondoltak, aki meglátogatja az időseket, ha kell, felvágja a fát, kisbusszal beviszi a beteget a városba, elviszi a leveleket, kiváltja a gyógyszert, kihordja az ebédet az öregeknek. A kezdeményezésükre elindított falugondnoki szolgálat először Borsod néhány elmaradott falujában születik meg, majd több mint ezerkétszáz településen működő országos hálózattá fejlődik és azóta is szerves része a vidékfejlesztés intézményrendszerének.

A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) soraiban a falvak „képességmegtartó népességének” erősítésére koncentrál majd, célja a kultúrához jutás lehetőségeinek gyarapítása, az épített örökség védelme, tájba illő házak tervezése. Másik célkitűzése a falvak évszázados önellátó hagyományainak visszaállítása, az intézményi, szellemi, és gazdasági támogatottság nélkül magukra maradt falvak életbemaradásának, önfenntartó képességének növelése. „Jelenleg drágán kiépített vezetékekre csatlakozó házakban élnek sokan, így érkezik hozzájuk az áram, a gáz, a vezetékes víz, holott egy ilyen bonyolult infrastruktúrát sokszor értelmetlen pazarlás fenntartani, amikor mindenki függetlenül, saját igényeire szabva is elő tudná ezeket az erőforrásokat teremteni. Nem csak elméleti, hanem gyakorlati tanácsokat is kell adnunk az embereknek, megmutatni azt, hogy igenis van ilyen, ez működik, és ez jó” – hangsúlyozza Krizsán András. Természetesen, mint építészmérnök is szeretné magát hasznossá tenni a hálózatban: helyi örökségvédelmi táborokat, építész tanulmányokat szeretne támogatni, a fiataloknak lehetőséget adni arra, hogy egy-egy adott tájegység épített kultúrájával jobban megismerkedhessenek.

Dr. Podmaniczky László

Mezőgazdasági szövetkezetben kezdte pályáját a gödöllői egyetem kutatója, aki úgy gondolja, hogy a helyi adottságoknak megfelelő gazdálkodási módon és intenzitáson múlik a környezet- és az élelmiszer-biztonság. „Zöld-pont” rendszer kialakítását szorgalmazza a gazdaságok ökológiai teljesítményeinek a kimutatására.

Podmaniczky László a gödöllői Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének egyetemi docense, egyben az intézet igazgatóhelyettese, és a Környezetgazdaságtani tanszék vezetője. Itt szerzett agrármérnöki, majd vállalatgazdasági szakmérnöki diplomát, később doktori és PhD fokozatot is. Közreműködött a környezetgazdálkodási agrármérnök szak megalapításában.

Pályáját mezőgazdasági szövetkezetben kezdte, majd egy tervező vállalkozásnál dolgozott, ahol mezőgazdasági gyakorlatból, és ökológiai – földhasználati tervezés módszereiről szerzett tapasztalatokat. Az utóbbi tíz évben mezőgazdasági földhasználati tervezéshez és agrár-környezetgazdálkodási programokhoz kapcsolódó kutatási munkákat koordinált. Két legfontosabb eredménye a „Magyarország földhasználati zónarendszere” című kutatási jelentés, és a „Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program”. Részt vett az ELISA (European Land Information System for Agriculture and Environment) megalkotásában is.

A mezőgazdaság feladatát vizsgáló felfogások közül Podmaniczky László számára azok a rokonszenvesek, amelyek a környezeti és társadalmi szempontokat is figyelembe veszik, s az életminőség javítására irányulnak. Így a helyi érdekek szem előtt tartásával, az adottságoknak megfelelő intenzitással és módon folyhat a gazdálkodás. „Fő kutatási tevékenységem az erre a szemléletre épülő, Európa-szerte egyre népszerűbb agrár-környezetgazdálkodási rendszerek tanulmányozása” – mondja Podmaniczky László. Reméli, hogy tapasztalataival hozzájárul a vidék felemelkedéséhez. Véleménye szerint ehhez olyan „korszerű” mezőgazdaság szükséges, amely szakít az „iparszerű” gazdálkodás szűklátókörűségével. Úgy véli, ennek megvalósításához az agrár-környezetgazdálkodás lokális hátterének megerősítése a legsürgetőbb feladat.

„Különösen örülnék, ha MNVH elnökségi tagságom révén is segíthetném az előrelépést a gazdálkodói környezet-tudatosság terén, hiszen az agrár-környezetgazdálkodás céljai csak ennek erősödésével valósíthatók meg maradéktalanul” – vázolja céljait Podmaniczky László. Egy olyan értékelő – „Zöld-pont” – rendszer kialakítását és bevezetését szorgalmazza, amely egyedi üzemi számításokkal alkalmas a gazdaságok ökológiai és környezeti teljesítményeinek kimutatására. "A rendszer előnye rugalmasságában rejlik, s az alkalmazkodás egyedi módszereinek megvalósulását ösztönzi, s helyi védjegyként elősegítheti a magasabb értékű termékek értékesítését is” – teszi hozzá a kutató.

Szabó Gellért

Hitvallása szerint „nemcsak őrzője, de alakítója, jó gazdája” is szeretne lenni a vidéknek, amely számára a magyar jövő reménységét jelenti. Szabó Gellért úgy látja: a falusi parasztemberek szívós kitartásának nyomán virágzásnak indulhatnak a magyar falvak.

A tanyasi élet szabadsága és vadsága már idejekorán rabul ejtette az MNVH egyik ízig-vérig vidéki tagját. Nemcsak a gyermekkora, de eddigi élete legnagyobb része is szülőfalujához, az 1987-ig Lászlófalva néven ismert, Bács-Kiskun megyei Szentkirályhoz köti. „Akkoriban jóval több tanya terült el a település körül, s bár a paraszti porták egymástól viszonylag távol helyezkedtek el, közeli és mély emberi kapcsolatok alakultak ki az ott élők között, amely idillivé varázsolta életem első húsz évét” – eleveníti fel emlékeit Szabó Gelllért.

Bár szívesen és tehetségesen énekelt, csellózott érdeklődése végül a természettudományos tantárgyak felé fordult, felsőfokú tanulmányait a hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskolán folytatta. Frissen végzett állattenyésztői szaküzem-mérnökként a Lászlófalvi Egyetértés Tsz-ben állt munkába, mellette pedig állathigiénikus szaküzem-mérnöki képzettséget szerzett. 1990-ben Szentkirály polgármesterévé választották, s ez egyúttal a Tsz-beli munka végét is jelentette.
A település képviselő-testülete 1996-ban döntött arról, hogy Szentkirály belépjen a Magyar Faluszövetség soraiba. Angol nyelvtudásának köszönhetően, az egyik legnagyobb múlttal rendelkező önkormányzati érdekvédelmi szervezetnek számító szövetség elnöke Szabó Gellértet kérte fel a nemzetközi ügyek gondozására, aki tanács és bizottsági üléseken képviselte hazánkat Strasbourgban, az Európa Tanács soraiban. „Az eltelt tizennégy év alatt sok személyes kapcsolatot szereztem, nagy szegénységet és pazar gazdagságot láttam a környező és távolabbi országokban – Franciaországban, Spanyolországban, Lengyelországban vagy Szlovákiában – járva. Sikerrel tettem egyéni indítványt a helyi értékek, a kulturális és tájképi sokszínűség védelme érdekében, de legélénkebben a választási megfigyelői missziók emléke él bennem” – folytatja az MNVH elnökségi tagja. Ez utóbbi feladatkörében Szabó Gellért horvát, albán és koszovói önkormányzati, illetve parlamenti választásokat tanulmányozott másodmagával.

Számára a vidék a magyar jövő reménységét jelenti. Hiszi, hogy a falusi parasztemberek szívós kitartásának nyomán a legkisebb települési közösségek is virágzásnak indulhatnak. „Falusi-tanyasi emberként, afféle paraszt-polgármesterként meggyőződésem, hogy hazánkban ma is a falu az emberek, illetve a magán- és közügyek közvetlen, őszinte találkozásának színtere. Az MNVH elnökségének tagjaként szeretnék minél több vidéki emberrel találkozni. Alkalmat és környezetet teremteni ahhoz, hogy a maguk méltó helyén gyarapítsuk értékeinket” – vázolja fel terveit Szabó Gellért.

Dr. Tóth Albert

Az értékek és hagyományok védelmét, megismertetését, ápolását tartja egyik legfontosabb küldetésének Tóth Albert főiskolai tanár, tájökológus, világutazó. A munkásságáért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel is megjutalmazott elnökségi tag kiemelkedő eredményeket ért el a hazai tájak védelmében.

Tóth Albert a MNVH elnökségének rangidős tagja, emellett a Szolnoki Főiskola aktív oktatója professzor emeritusként. Húsz éve tagja a „Természet-BÚVÁR” című magazin szerkesztőségi bizottságának, tanít a Szent István Egyetem doktori iskolájában, tagja a Magyar Tudományos Akadémia Természetvédelmi és Konzervációbiológiai bizottságának, életre hívója, és azóta is versenyfelelőse a két évtizedes múltra visszatekintő Kaán Károly- és Herman Ottó országos természetismeret- és biológiai versenynek. Ő vezeti a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábort, valamint megalapította a Jermy Gusztáv, a Less Nándor- és a Boros Ádám-díjat.

Alföldi születésű, tősgyökeres nagykunságinak vallja magát így nem is annyira meglepő, hogy hosszú évek óta Alföld-kutatással foglalkozik, kiemelkedő figyelmet fordítva a Hortobágyra, a Nagykunságra, a Hajdúságra és a Nagy-Sárrétre. Tóth Albert országgyűlési képviselői munkássága idején meggyőző többséggel fogadtatta el a parlamenttel az Alföld-program néven ismert átfogó Alföld védelmi és fejlesztési tervet. Kiemelkedő eredményei között szerepel továbbá az is, hogy 1984-ben közbenjárásának köszönhetően védett területté nyilvánították az Ecseg-pusztát, majd elkészítette a Körös-Maros Nemzeti Park létesítésének megalapozó koncepcióját.

Elsősorban a tájtörténet, tájváltozás, tájhasznosítás témakörei érdeklik, de a klímaváltozással kapcsolatos problémák is foglalkoztatják. A Vahava-projektben is részt vett, amelyben meghatározták a magyarországi klíma változásának várható irányát, elemezték ennek az egyes mezőgazdasági ágazatokra és szakterületekre valószínűsíthető hatását. Rendszeresen publikál, már több mint százötven cikke jelent meg. Írásainak döntő hányada az Alföld – szűkebb értelemben véve a Közép-Tiszavölgy, a Hortobágy és a Nagykunság – vidékére koncentrálódik. Ezen belül is a tájátalakítás, az emberi beavatkozás hasznos és káros következményei, a tájtörténet, a vízrajzi múlt és klímaváltozás várható kilátásai szerepelnek központi kérdésként. Fontos feladatának és küldetésének tartja az értékek és hagyományok védelmét, megismertetését, ápolását, a kunhalomkutatást pedig egyenesen országos prioritású ügynek tekinti. Tudományos szakmai tevékenységeiért, aktív munkásságáért megkapta a Nagykunságért-díjat, a Pro Regione-Alföld-díjat, a Pro Regio-díjat, a Pro Natura-díjat, valamint 2004-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.

Dr. Csatári Bálint

Több mint negyedszázadnyi, díjakkal elismert kutatómunka után újabb mérföldkőhöz érkezett pályája. A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) 2011 és 2013 között betöltött elnöki posztjára azonban nem csupán szimbolikus feladatként tekintett Dr. Csatári Bálint.

Azt talán túlzás állítani, hogy a karcagi születésű, nagykun származású geográfus, egyetemi oktató mindent tud az Alföldről. Az azonban biztos, hogy az MNVH februárban kinevezett új elnöke több mint huszonöt éven át tanulmányozta a magyar vidék problémáit, az Alföld sajátos változásait, és kereste a lehetséges fejlesztési megoldásokat, kitörési pontokat. Csatári Bálint foglalkozott a kistérségi-vidéki tértípusok megalkotásával, elemezte a kitüntetetten fontos rurális településeket, a kisvárosoktól egészen az alföldi tanyákig. Néhány, földrajztanítással eltöltött év után, 1984-ben csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának (MTA RKK) kecskeméti csoportjához, ahonnan egyenes út vezetett az igazgatói széket is jelentő I. Alföld Kutatási Programig. A kilencvenes évek elején, az alföldi életet, s annak lehetőségeit feltérképező projekt vezetőjeként – munkatársaival együtt – igen sokrétű tapasztalatokra tett szert. Ennek is köszönhető, hogy 1992-ben igazgatójául választotta az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének kollektívája, ahol 2008-ig látta el a vezetői feladatokat. A Kecskeméti Tudományos Osztály munkáját még ma is segíti amellett, hogy a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszékének docense. Több száz tanulmánya, ismeretterjesztő cikke jelent meg, munkásságát rangos kitüntetésekkel is elismerték: megkapta a Pro Régió Alföldért Díjat, a Pro Régió Kormánykitüntetést, 2002-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, majd 2010-ben a Tisztikeresztjét. Nagyon büszke a Fülöpjakab emlékérmére, s arra, hogy ő kapta Bács-Kiskun megye első tudományos díját, de megkapta annak építészeti díját is.
Az MNVH elnökeként a magyar vidéki tájak fenntarthatóságának ügye, a vidékgazdaság sokoldalú fejlesztése éppolyan lényegi kérdések számára, mint segíteni a vidékek népességmegtartó képességének fejlesztését. Csatári Bálint célja továbbá, hogy a vidék jövőjének fontosságát a városiak, sőt az egész társadalom is elismerje. „A sikeres magyar vidékfejlesztéshez mindenki támogatására egyformán szükség van” – vallja az elnök, aki bízik abban, hogy a közeljövő vidékfejlesztési pályázatai lehetőséget adnak a vidék sokoldalú bemutatkozására. „Remélem, benne lesz a „vidék színessége és lelke” is a falvakban, tanyákon élő és ott boldog emberek egyénisége, a helyi történetek, termékek sokszínűsége. Ezek jelentik a magyar vidéki élet legfontosabb belső erőforrásait” – jegyzi meg Csatári Bálint.
Saját szerepére „összekötő hídként” tekint: közvetlenül továbbíthat majd különböző „vidék-üzeneteket” a szakemberek, a civil szervezetek és a politikai döntéshozók között.