Elnökség

Szabadkai Andrea igazi „selfmade” vidékfejlesztő: családi motivációból végzett kutatómunka során jut el oda, hogy ma több ezer fogyasztót segít egyenesen a termelőtől származó egészséges, helyi termékekhez. A kistermelők érdekében azért küzd, hogy a szabályozási környezet több teret engedjen a hagyományok érvényesülésének.

Biológia-testnevelés szakos tanárként hat évig tanít általános iskolában Kecskeméten és Szegeden. A csongrádi Művelődési Központ programszervezőjeként, és a helyi Biokultúra Egyesület tagjaként csíramálé fesztivált, népi olimpiát szervez. Nagyobbik gyermekének tej- és tojásérzékenysége indítja arra, hogy a közétkeztetéssel kapcsolatos kutatásokat végezzen. A kutatómunka során került kapcsolatba a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesülettel (SZÖVET), ahol jelenleg is elnökségi tag. A szövetség a Tisza folyó vízgyűjtő terültén élők megélhetési lehetőségeinek javításán, árvízi és környezeti biztonságának növelésén, a Tisza ökológiai értékeinek megőrzésén és gyarapításán dolgozik.

Jelenleg, az Élő Tisza védjegy és a tájtermékek piacépítésén dolgozik, amelynek során „Meggymentő” akció keretében több tonnányi gyümölcsöt sikerül közvetlenül a termelőktől a fogyasztókhoz juttatnia, amikor az önköltség alá zuhantak a felvásárlási árak. Ebből alakult ki a helyi termékek iránt érdeklődők fogyasztói adatbázisa, akiket a SZÖVET folyamatosan tájékoztat az aktuálisan elérhető termelői élelmiszerekről. Tájfajtákat, dömping gyümölcsöket és zöldségeket juttatnak el a vásárlókhoz, az iskolai menzákat pedig összehozzák a helyi termelőkkel.

Szabadkai Andrea a Helyi Termék Kerekasztal, a Hagyományos Élelmiszer Munkacsoport tagja. A kistermelői civil érdekképviselet szakmai koordinátoraként, a kistermelői rendeletmódosítás során, és azóta is együtt dolgozik a minisztérium szakembereivel, így jól ismeri a kistermelőkre vonatkozó európai rendeleteket és a hazai szabályozást. Számos, e témával foglalkozó cikk, tanulmány jelent meg közreműködésében, útmutatókat ír, jogsegélyt nyújt termelőknek, falusi turisztikai szolgáltatóknak. Az MNVH elnökségében ennek a területnek a szakszerű és pártatlan képviseletét lehet elvárni tőle, hiszen 76 szervezetet tömörítő civil együttműködésük révén első kézből jutnak el hozzá a legjobb gyakorlatok. Fő célja a kistermelők, falusi vendéglátók, a falusi turizmus, a helyi termékek ügyének képviselete. Reméli, az MNVH segítségével hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar termelők hozzájuthassanak alapvető információkhoz, ismeretekhez és értékesítési lehetőségekhez.
 

Nem csak a mezőgazdaságot, hanem a vidéket is szeretné láthatóvá tenni a fiatal vetőmagtermelő, akit céljai megvalósításában elhivatottsága segít. A jövőben konstruktív munkával kíván döntéseket felvállalni az MNVH elnökségi tagjaként.

A szakma iránt érzett lelkesedésel végzi munkáját Kesjár Kamilla, aki húgával irányítja azt a zöldségvetőmag szaporítással, termeltetéssel és értékesítéssel foglalkozó vállalkozást, amelyet 2004-ben örököltek meg. A legjobb tudása és lelkiismerete szerint próbál megfelelni a szakmai kihívásoknak, amelyben talpraesettsége és tanulmányai segítik.
Családi indíttatásból lett kertészmérnök, de közgazdász diplomával is rendelkezik Kamilla. Meghatározó volt számára a Spanyolországban eltöltött egyetemi időszak, bár akkor még úgy gondolta, hogy ökoturizmussal foglalkozik majd. Élete aztán máshogy alakult: a fiatal cégvezető a családi vállalkozás hírnevét viszi tovább. Fémzárolt vetőmagot értékesítenek az Európai Unióban és a közösségen kívül, valamint hazai értékesítési vonalon is dolgoznak. A szakmai színvonal fenntartása érdekében rendszeresen vesznek részt konferenciákon és mezőgazdasági rendezvényeken. Kamilla angol és spanyol nyelvtudása sokat segít abban, hogy a családi vállalkozás, a Kesjár Flora Kft. megfeleljen az aktuális kihívásoknak. „Az egységes európai- és világpiac megértéséhez idegen nyelvtudás szükséges. Annak lesz piaca ugyanis, aki szerez magának” – véli a fiatal vállalkozó. A gyors profitszerzés helyett megbízható, stabil partneri kapcsolatokra törekszenek ügyfeleikkel.

Az elmúlt években a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségénél (AGRYA), korosztályából adódóan, megtalálta azt a közeget, ahol komoly szakmai munkában vehet részt egy közösség tagjaként. „Célunk, hogy ne csak a mezőgazdaságot, hanem a vidéket is elérjük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kettő szervesen kapcsolódik egymáshoz” – hangsúlyozza Kesjár Kamilla, aki egy éve a szövetség társelnöke. Kesjár Kamilla bízik abban, hogy a különböző szakmából érkezett emberek a közös munkában eredményesen egészítik ki egymást.
Régebb óta ismeri az MNVH elnökségi tagjainak egy részét. Ezért is gondolja úgy, hogy „konstruktív csapat” lehetnek ők tizenhárman.

Repülőgép-szerelőből, repülőtiszti hallgatóból gazdálkodó család tagjaként lett egy hatalmas biogazdaság egyik vezetője, és egy bioszálloda tulajdonosa ifj. Hubai Imre, aki támogatja a vidéki hagyományok és termékek megismertetését, illetve a kézművesek és iparosok boldogulásának elősegítését.

Agráros családból származik, édesanyja és édesapja növényvédő szak- és agrármérnökök. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Karcagon született és él a mai napig. Már gyerekként megismerkedett a mezőgazdaság rejtelmeivel, ő gondozta az otthon tartott állatokat, segített a kukoricaföldeken. Tinédzserként repülőgép pilótának készült. Álmától a repülőtiszti főiskola elkezdéséig senki sem tudta eltántorítani, ám egy napon rájött, hogy az ő helye valójában a családi gazdaságban van, s kilépett az intézményből. Mára sikeres, önálló vállalkozást vezet: családtagjaival együtt övé Magyarország egyetlen négycsillagos bioszállodája, valamint négy biobolttal és egy biopékséggel is büszkélkedhet, időközben kertészmérnökként végzett a SZIE Kertészettudományi Karán.

A családi gazdaság Berekfürdőn működik, eleinte zöldség- és primőr áruk termesztésével foglalkoztak. Néhány év alatt növénytermesztéssel és haszonállatok tartásával, tenyésztésével, és dísznövény-kertészeti vállalkozással bővült a profiljuk. Céljuk a több ezer állat tenyésztésével és a növénytermesztéssel egy biodinamikus gazdálkodási egység megteremtése volt. Ezzel már 1997 óta foglalkozik a család, Ifj. Hubai Imre elmondása szerint eleinte nem tudományos, csak intuitív módon kezdődött az átállásuk. A kezdeti átállási nehézségek leküzdése után napjainkra önfenntartó lett a mintegy 4.350 hektáros földterület növény- és állateltartó, fenntartó képességében. Ötszáz szürke marha és magyar tarka, 240 racka anyajuh, 350 kecske, évente több ezer mangalica és fehér sertés, ló, szamár, de még bivaly is él az ipari méretű gazdaságban.
Ifj. Hubai Imre jól ismeri a kis településeken élő emberek életét, s miután bejárta Európát, személyesen is megtapasztalta a nyugati gazdaságok működését, egyben az uniós előírásokat. Rendezvényeket szervez, bevételi és bemutatkozási lehetőséget kínál gazdáknak, vállalkozóknak, kézműveseknek és hagyományőrzőknek. Ő hívta életre a karcagi Nimród-bionapokat, a Karcagi Böllér- és Házi pálinka versenyt, vagy a helyi Szent György-, Szent Mihály- és Szent Miklós- napi sokadalmakat. Szeretné összefogni a helyi hagyományőrzőket, iparosokat, a környék lakosságát, és egyben piacot teremteni a kézműveseknek.

Az MNVH elnökségi tagjaként fő feladatának tekinti elősegíteni a vidéken élők társadalmi-gazdasági fejlődését, felzárkóztatását, valamint a vidéki hagyományokra épülő rendezvények sikeres lebonyolításához szükséges, technikai segítség nyújtásához igényelhető támogatási források hatékony felhasználását.

Kovács István egy percig sem pihen. Az oszkói Hegypásztor Kör elnöke több civil szervezetben is közreműködik, s a hegyháti térség fejlesztéséért dolgozik. Tettvágya agilitással és hatalmas energiával párosul, amelyet immár a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnökségében is kamatoztat.

Fiatalos lendület, lanyhulni nem akaró lelkesedés, elhivatottság a közösségért. Kovács István példakép lehet sok fiatal számára. Tősgyökeres Vas megyei, folyamatosan szűkebb pátriája fejlesztésén munkálkodott. Tagja a Göcsej-Hegyhát LEADER Egyesületnek, s immár tizenegy éve vezeti az oszkói Hegypásztor Kört. Saját bevallása szerint leginkább a város és a falu összekapcsolása mozgatja s inspirálja, szabadidejét pedig szívesen tölti a veteményesben két kislányával. Az MNVH elnökségi tagjának életében gyermekkora óta fontos szerepet töltenek be a helyi értékek, a mezőgazdaság.

Dolgozott területfejlesztési referensként, kistérségi megbízottként, kézikönyvet írt a szolgáltatások fenntarthatóságról, majd tanácsadó céget alapított. Mellette társadalmi küldetésként számos hagyományőrző, közösségépítő és munkahelyteremtő projekt megvalósításában vállalt oszlopos szerepet. Mint mondja, sohasem érezte terhesnek a párhuzamos feladatokat, sőt, inkább profitált a különböző munkáiból.

A nyolcvanas évek végén, a Hegypásztor Kör égisze alatt, debreceni egyetemistákkal fogtak össze az oszkói szőlőhegy elöregedett présházainak megmentéséért. Ezt a projektet gondolták tovább 2006-ban. „A kevés helyi munkalehetőséget kínáló Hegyháton elhatároztuk, hogy a fiataloknak perspektívát teremtünk vidéken, erre pedig a présházak felújításának folytatása kínált lehetőséget”– idézi fel egyik legeredményesebb fejlesztésüket Kovács István. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítványtól nyert pályázati forrásból – az oszkói présházak rekonstrukcióján túl – a hátrányos helyzetű fiatalok fenntartható foglalkoztatását is megvalósították. De bekapcsolódtak a magyar fiatal gazdaszervezet, az AGRYA – akkor elsősorban vidéki fiatalokat megmozgató – programjaiba is, indítottak továbbá környezeti nevelési programot, majd pályázati segítséggel épült fel a Teleház és a Vinotéka. „Minden beruházásnál azt tartottuk szem előtt, hogy a projekt a pályázattól függetlenül is működhessen” – mondja az MNVH elnökségi tagja. Kovács István szerint sikereik titka abban állt, hogy a pályázati forrásokra segítő „pluszként” tekintettek, a támogatáson túl üzleti modellek kialakítását is szorgalmazták.

Eddigi munkásságával összhangban, az MNVH elnökségében is a civilek megerősítése, a közösségi szemlélet elterjesztése érdekében tevékenykedik majd. Célja elősegíteni a partneri összefogásban megvalósuló fejlesztéseket, amelyek emelhetik a vidék értékét.

Mezőgazdasági szövetkezetben kezdte pályáját a gödöllői egyetem kutatója, aki úgy gondolja, hogy a helyi adottságoknak megfelelő gazdálkodási módon és intenzitáson múlik a környezet- és az élelmiszer-biztonság. „Zöld-pont” rendszer kialakítását szorgalmazza a gazdaságok ökológiai teljesítményeinek a kimutatására.

Podmaniczky László a gödöllői Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének egyetemi docense, egyben az intézet igazgatóhelyettese, és a Környezetgazdaságtani tanszék vezetője. Itt szerzett agrármérnöki, majd vállalatgazdasági szakmérnöki diplomát, később doktori és PhD fokozatot is. Közreműködött a környezetgazdálkodási agrármérnök szak megalapításában.

Pályáját mezőgazdasági szövetkezetben kezdte, majd egy tervező vállalkozásnál dolgozott, ahol mezőgazdasági gyakorlatból, és ökológiai – földhasználati tervezés módszereiről szerzett tapasztalatokat. Az utóbbi tíz évben mezőgazdasági földhasználati tervezéshez és agrár-környezetgazdálkodási programokhoz kapcsolódó kutatási munkákat koordinált. Két legfontosabb eredménye a „Magyarország földhasználati zónarendszere” című kutatási jelentés, és a „Nemzeti Agrár-környezetgazdálkodási Program”. Részt vett az ELISA (European Land Information System for Agriculture and Environment) megalkotásában is.

A mezőgazdaság feladatát vizsgáló felfogások közül Podmaniczky László számára azok a rokonszenvesek, amelyek a környezeti és társadalmi szempontokat is figyelembe veszik, s az életminőség javítására irányulnak. Így a helyi érdekek szem előtt tartásával, az adottságoknak megfelelő intenzitással és módon folyhat a gazdálkodás. „Fő kutatási tevékenységem az erre a szemléletre épülő, Európa-szerte egyre népszerűbb agrár-környezetgazdálkodási rendszerek tanulmányozása” – mondja Podmaniczky László. Reméli, hogy tapasztalataival hozzájárul a vidék felemelkedéséhez. Véleménye szerint ehhez olyan „korszerű” mezőgazdaság szükséges, amely szakít az „iparszerű” gazdálkodás szűklátókörűségével. Úgy véli, ennek megvalósításához az agrár-környezetgazdálkodás lokális hátterének megerősítése a legsürgetőbb feladat.

„Különösen örülnék, ha MNVH elnökségi tagságom révén is segíthetném az előrelépést a gazdálkodói környezet-tudatosság terén, hiszen az agrár-környezetgazdálkodás céljai csak ennek erősödésével valósíthatók meg maradéktalanul” – vázolja céljait Podmaniczky László. Egy olyan értékelő – „Zöld-pont” – rendszer kialakítását és bevezetését szorgalmazza, amely egyedi üzemi számításokkal alkalmas a gazdaságok ökológiai és környezeti teljesítményeinek kimutatására. "A rendszer előnye rugalmasságában rejlik, s az alkalmazkodás egyedi módszereinek megvalósulását ösztönzi, s helyi védjegyként elősegítheti a magasabb értékű termékek értékesítését is” – teszi hozzá a kutató.

Az értékek és hagyományok védelmét, megismertetését, ápolását tartja egyik legfontosabb küldetésének Tóth Albert főiskolai tanár, tájökológus, világutazó. A munkásságáért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel is megjutalmazott elnökségi tag kiemelkedő eredményeket ért el a hazai tájak védelmében.

Tóth Albert a MNVH elnökségének rangidős tagja, emellett a Szolnoki Főiskola aktív oktatója professzor emeritusként. Húsz éve tagja a „Természet-BÚVÁR” című magazin szerkesztőségi bizottságának, tanít a Szent István Egyetem doktori iskolájában, tagja a Magyar Tudományos Akadémia Természetvédelmi és Konzervációbiológiai bizottságának, életre hívója, és azóta is versenyfelelőse a két évtizedes múltra visszatekintő Kaán Károly- és Herman Ottó országos természetismeret- és biológiai versenynek. Ő vezeti a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábort, valamint megalapította a Jermy Gusztáv, a Less Nándor- és a Boros Ádám-díjat.

Alföldi születésű, tősgyökeres nagykunságinak vallja magát így nem is annyira meglepő, hogy hosszú évek óta Alföld-kutatással foglalkozik, kiemelkedő figyelmet fordítva a Hortobágyra, a Nagykunságra, a Hajdúságra és a Nagy-Sárrétre. Tóth Albert országgyűlési képviselői munkássága idején meggyőző többséggel fogadtatta el a parlamenttel az Alföld-program néven ismert átfogó Alföld védelmi és fejlesztési tervet. Kiemelkedő eredményei között szerepel továbbá az is, hogy 1984-ben közbenjárásának köszönhetően védett területté nyilvánították az Ecseg-pusztát, majd elkészítette a Körös-Maros Nemzeti Park létesítésének megalapozó koncepcióját.

Elsősorban a tájtörténet, tájváltozás, tájhasznosítás témakörei érdeklik, de a klímaváltozással kapcsolatos problémák is foglalkoztatják. A Vahava-projektben is részt vett, amelyben meghatározták a magyarországi klíma változásának várható irányát, elemezték ennek az egyes mezőgazdasági ágazatokra és szakterületekre valószínűsíthető hatását. Rendszeresen publikál, már több mint százötven cikke jelent meg. Írásainak döntő hányada az Alföld – szűkebb értelemben véve a Közép-Tiszavölgy, a Hortobágy és a Nagykunság – vidékére koncentrálódik. Ezen belül is a tájátalakítás, az emberi beavatkozás hasznos és káros következményei, a tájtörténet, a vízrajzi múlt és klímaváltozás várható kilátásai szerepelnek központi kérdésként. Fontos feladatának és küldetésének tartja az értékek és hagyományok védelmét, megismertetését, ápolását, a kunhalomkutatást pedig egyenesen országos prioritású ügynek tekinti. Tudományos szakmai tevékenységeiért, aktív munkásságáért megkapta a Nagykunságért-díjat, a Pro Regione-Alföld-díjat, a Pro Regio-díjat, a Pro Natura-díjat, valamint 2004-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.